Nissan Tiida, a családi ferdehátú - Teszt

Ahogy azt az előző cikkben már láthattátok, olvashattátok, az e heti autónk egy Nissan, méghozzá egy Tiida.

A teszt előtt még megosztok veletek néhány infót arról, hogy tulajdonképpen mibe is ültem bele a héten (nem csalánba, erről azért biztosíthatlak titeket). Tehát visszatérve a Tiida-ra. Egy kitűnő állapotban lévő ferdehátúról beszélünk, mely 2009 első negyedévében került forgalomba (ez a modell szépen karban van tartva, egyáltalán nem látszik 13 éves kora, még úgyis csak serdülő) és 108.000 km-t futott eddigi élete során (és még valószínűleg nagyon sokat fog büszke új tulajdonosa birtokában). Az első kerék meghajtású benzines Nissant 110 paci húzza, dönthető utasülésekkel, fedélzeti komputerrel, oldallégzsákkal és állítható kormánnyal rendelkezik. Multimédia terén… áhh, arról inkább később, nem lövök le minden infót itt az elején. De akkor járjuk is körbe a járgányt, aztán pedig üljünk is bele és menjünk pár kilométert.

Első Benyomások és Beltér

Szépen csillogó, szürkés-ezüstös színárnyalaton csillant meg a napfény, amikor beléptem a kereskedésbe. Áhh, ez lesz a Tiida, gondoltam. Rögvest neki is láttam körüljárni a kocsit és elsőre egy külsérelmi nyomot tapasztaltam, méghozzá a vezető oldali tükör felől. Jobban átnézve észrevettem, hogy a hátsó lökhárító kicsit karcos, de valószínűleg ez 13 éves használat után vajmi kevés, és nem von le az autó értékéből, ráadásul alig látható. Anyós ülés felől az első lökhárító szintén kicsit karcos volt.

Ami nagyon tetszett, hogy nagy hatást keltő, de mégis kicsi és kompakt kocsi, valószínűleg praktikus lesz vele parkolni (gondoltam). Spoiler alert: Az is volt. Rozsdát egyáltalán nem fedeztem fel rajta. De szálljunk be. A műszerfal letisztult, autós rádióval és CD lejátszóval. Első beülésnél ami szembetűnő volt, hogy rendkívül tágas az autó, kényelmesen elfért a lábam, a normál, 180 centis magasságommal.

A vezető oldali ülés kényelmes, puha, plüss kárpittal, de mégsem süppedtem bele, ami fontos abból a szempontból, hogy ne úgy érezzem, mint aki az aszfalton ül, valamint a kilátásban sem korlátozott.

Család számára ideális, 2-en kényelmesen elférnek benne hátul is, hárman szűkösen, bár a csomagtartóval akadhatnak gondok, mivel ferdehátúsága korlátok közé szorítja a pakolási lehetőségeket, kell a logisztika egy nagyobb bevásárlásnál. A csomagtartó felnyitásakor apró kattogó hangot lehetett hallani, de ez nem akadályozott a zökkenőmentes felnyitásban és meglepve tapasztaltam, hogy az a csomagtér, amit elsőre elképzeltem valamivel nagyobb, ami pozitívumként ért.

A hátsó ülések számomra kicsit kemények voltak, viszont jó hír, hogy a támla megfelelően támasztotta a hátamat, ami egy plusz pont részemről, mivel hosszú autóutakon a gerincem szokott elsőnek elfáradni.

4 oldalon van elektromos ablakemelő, a sofőr ülés felől pedig minden ablak kontrollálható és akár le is zárható. Az üzemanyagsapka nyitója könnyen megtalálható és a motorház nyitóval együtt jelezve van, így nem kellett azzal bajlódjak, hogy keresgéljem (ültem olyan kocsiban, ahol annyira el van dugva, hogy a benzinkútnál 5 percig tartott, mire megtaláltam).
Jobban megnézve egy apró bluetooth jelet is találtam a műszerfalon, amit örömmel konstatáltam, hogy össze tudom kapcsolni a telefonommal, ami a mai világban igencsak pozitív és hasznos egy 13 éves autónál. Kesztyűtartóban vannak apró faknik, melyek apró dolgok (pl. kulcs) tárolására alkalmasak, így nem keverednek a különböző dokumentumokkal, melyek az én autómban igencsak kaotikus helyzeteket tudnak teremteni.

Első indításnál szépen felzúg a motor, kellemes, nem túl hangos, de mégsem annyira halk, hogy ne halljuk, hogy jár alattunk valami. A kondi nagyon szépen hűt, a kuplung kissé kemény az én ízlésemhez, de ez már csak szokás kérdése.

A tükör nem panoráma, de jól ki lehet látni. Ami tetszik, hogy a külső visszapillantók nagyok és a tesztvezetésnél is élveztem, hogy milyen jól látok benne. Az ülésmagasságot pumpáló mozdulatokkal lehet fel- vagy lefelé állítani. Álló helyzetben, járó motorral szinte alig hallani, hogy üzemel az autó, szépen letisztult és csendes hangja van. Nyitott ajtónál, ha távolabb megyek a kulccsal a kezembe, pittyeg egyet, ami a feledékenyek számára külön előny.

Tesztvezetés

Írhatnék nagy, fellengzős szakmai zsargonokat, de egyrészről fogalmam sincs, hogy azok milyenek, nem akarok tájékozottabbnak látszani, mint ami vagyok, és ennek a cikknek nem is ez a célja.

Tehát a tesztvezetés során azt tapasztaltam, hogy egyesből felváltva picit nehezebb a gyorsulás, viszont hármastól elkapta és elégedetten duruzsolt, amikor adtam neki egy gázfröccsöt (megjegyzem ennek az autónak nem az a célja, hogy lehagyja a BMW-ket autópályán, viszont mindenképp ígéretes, hogy városi autóként remekül funkcionált). Ötösben húzott azért (korlátok között), és jól irányítható, nem tapasztaltam rajta semmilyen olyan hátrányt, ami miatt ne tudnám ajánlani. Egyedül a gyorsulás, de hát családosnak minek is kéne bőgő motorral rallyzni a városban és szerintem a Tiida hosszabb utakon is megfelelően fog teljesíteni (habár én csak városi utakon teszteltem).

Ami egy kicsit bánt, hogy nincsenek alufelnik, de hát ez inkább csak egyéni hákli, nem vesz el vagy ad hozzá a kocsi használhatóságához. Parkolni remekül lehetett, pillanatok alatt befértem apró helyekre is.

Összességében tetszett. Kompakt, praktikus, jól parkolható családi autó, belül tágas térrel. Nekem bejött, elfogadnám.