Fiat 500 - Teszt

Első Benyomás

Megláttam a Fiatot és tudtam, hogy nagy élmény lesz az olasz kocsi tesztje. A csizma alakú ország kocsijai mindig is arról voltak híresek, hogy egy “feelinget”, életérzést adtak használójuknak és olyan érzésem volt, hogy ez itt sem lesz másképp. Kicsi és kompakt, városi kocsiról beszélünk, ami a parkolás királya (vagy királynője). Számomra kicsit olyan, mint a Smart olasz változata. Már el is képzeltem, ahogy hasítok vele valamilyen olasz kisvárosban, faluban olyan szűk utcákon, ahol a tükröt is be kell hajtani, hogy elférjünk egymás mellett a szemben jövővel. A járgány nagyon aranyos, mediterrán jellegűnek tűnt első látásra, nem hazudtolta meg önmagát. Tetszett az oldalára festett sportcsík is, formás hatást kölcsönzött az autónak. Tehát összességében véve az első benyomás: Apró kerekek, áramvonalas test, kis kaszni és olasz életérzés. Nekem eddig nagyon tetszetős, bár még nem ültem bele. Első blikkre kicsit „Herbie Monte Carlo-ba megy” feelingem volt, de tudom, hogy a márka nem egyezik.

Ami kívülről még szembetűnő volt, az, hogy a tanksapka lecsavarható, gyönyörű a fényezése, talán az eddig kipróbáltak közül a legjobban karbantartott kocsi. Egyből beleszerettem, bár megjegyzem, hogy én szeretem a kicsi, kompakt, praktikus járgányokat. A figyelmesebbje lehet, hogy lát a fényezésen karcokat, én egyáltalán nem fedeztem fel semmit, maximum a felnin apró padkanyomokat, de azokat is keresnem kellett, első látásra észre sem lehetett venni.

A csomagtartó apró, de nem is nagycsaládos nyaralásokra találták ki, leginkább jó fogyasztása és apró mérete miatt városi kocsinak a legpraktikusabb.

Beltér

Hátra az első ülés lehajtásával tudunk beülni. Normál méretű vezetőnél a lábnak nem sok helyet hagytak hátul, viszont az ülések szuper komfortosak voltak, főleg azok számára, akik a keményebb felületeket kedvelik (mint ahogy én is). Hátradőlve már akadtak problémák, mert kihúzva magam a 181 centimmel bevertem a fejem a járgány tetejében, úgyhogy kicsit össze kellett kuporodjak, de nem számottevő módon. Hát ez van, az áramvonalasságért cserébe néha össze kell húzzuk magunkat. Ketten kényelmesen elférnek hátul (ha a kényelmességen a kocsi szélességét, és nem pedig a lábteret értjük), hárman viszont nem ajánlott próbálkozni, mivel egyrészről nem lenne kényelmes, másrészről még nyomósabb érv, hogy a törvény bünteti, mivel forgalmi szerint is csak 4 személyes. 😊

A kormány baromi jól néz ki, a műszerfal letisztult. Nincs rajta sok kütyü, gomb, minden szépen látható és értelemszerű, nem lett tőle Opel flashback-em (apropó, érdemes elolvasni azt a cikket is, ha még nem tetted). CD rádió van, bár bluetooth-t nem vettem észre. De közben azért észrevettem egy Windows gombot, gondolom ez arra utal, hogy össze lehet kapcsolni őket a telefonnal, és nem arra, hogy úgy fagy le random időközönként, mint a szoftver. Na jó, nekem is Windows-om van, és tulajdonképpen szeretem, olyan se veled, se nélküled kapcsolat a miénk.

A rádió nagyon jól szól, bár kicsit mélyek a hangok, magasabb hangerőn pedig picit torzít, de így is szépen lehet szólaltatni lehúzott ablakkal, kitolt könyökkel piros lámpánál. Bár sok apró hiba van a kocsiban, mégis megcsapott az életérzés, ahogy beszálltam. Ezt nagyon kevés jármű tudja produkálni manapság, úgyhogy ezért jár a piros pont! De nézzük meg vezetés közben!

Azt gondoltam, hogy kényelmetlen lesz a váltó, hogy a műszerfalba van építve, de kellemesen csalódtam, teljesen kézre állt. Annyi, hogy nem lehet karfából váltani (ami amúgy nincs is), hanem enyhén előre kell nyúlni, de ez már csak megszokás kérdése.

Teszt

Elsőre kicsit fapadosnak tűnt a vezetés, mintha kicsit pattogtam volna az aszfalton, de gyorsan hozzászoktam. Pár kilométer megtétele után már éreztem, hogy milyen szuper, hogy ennyire kicsi és fordulékony, jól veszi a legélesebb kanyarokat is a szűk utcákon. Ha kicsit jobban lelassultam a kelleténél, kettesben azért már morgott a kis drága, hogy „ejnye, ezt inkább egyesbe kéne visszatenni”, de a helyzet az, hogy pontosan annyit nyújt amennyit ígér. Se többet, se kevesebbet. Városban tökéletes, nem kellenek a pacik, egészen jól megy, bár nem akarjunk nagyon besorolni szűk helyre álló helyzetből, mert oda kellene a kezdeti lendület, ami azért nincs meg, viszont ha már egyszer elkapta, akkor nincs megállás, viszi rendesen.

Lehet erről a masináról sok jót és rosszat is mondani, de egy dolog kétségtelen: egy életérzés és mosolyt csal az ember szájára. Én vinném!