Opel Astra J Turbo - Teszt

Első Benyomások

Nagyon szeretem a piros színt és megörültem, amikor megláttam, hogy az Astra J, amit le fogok tesztelni, piros. Persze a színnek vajmi kevés szerepe van egy kocsi felhasználhatóságában, praktikusságában és durabilitásában, de hát na… Azért én sem szeretnék libafos színű autóban járni, mégha nem is igazán számít az, hogy a fény hogyan verődik vissza egy felületről. Az alufelnik is tetszettek, végre! Ezt hiányoltam a Tiida-nál. De járjuk körbe a kocsit. Elsőre szembeötlő volt az áramvonalas kialakítás és a karcmentes, szép fényezés, másodszor körbejárva azért már fedeztem fel némi hibát. Bal- és jobb első felni kissé karcos volt, viszont elől kimondottan szép, szemnek kellemes hűtőrácsok kaptak helyet, az Opelnál szép munkát végeztek 2011-ben. Másodszorra körbejárva észrevettem, hogy a jobb hátsó felni is karcos, valószínűleg padkázástól, de semmilyen olyan külsérelmi nyom nincs rajta, ami nem esztétikai, tehát funkcióban nem korlátozott. Hátul spoiler, ami inkább hozzáad, mintsem elvesz az összképből. Egy turbó jelzés is látható volt, ami azt sejteti, hogy nem ..arral dobálózunk itt, kéremszépen.

A csomagtartó könnyedén, akadálymentesen nyitható volt nagy belső csomagtérrel, talán még kicsit nagyobb is volt, mint a Tiida-nál. Egyedül egy-két, szabad szemmel alig látható karcot véltem felfedezni a csomagtartó kinyitásakor a fényezésen, de műtve volt a szemem, így sasokat megszégyenítő a látásom (persze sokszor nézni is kell, nem csak látni, de ez már mellékes).

Tiida-ból kiindulva a tanksapka nyitóját belül kerestem egy pár percig, de nem találtam, így gondoltam, hogy akkor helyben nyitható, viszont nem volt rajta kallantyú, sem pedig kulcsnak hely. Azért nem kell atomfizikusnak lenni, hogy rájöjjek, benyomva nyitható, ami annyiból kellemes, hogyha például a Tiida-nál kiszállva elfelejtjük kinyitni a tanksapkát, akkor vissza kell barangoljunk, hogy kinyissuk. Az Opelnél megspórolunk egy utat ezzel. A tanksapka a jobb oldalon található, de ezt belül, a tankjelzőre rápillantva egy nyíl segítségével szintén megtekinthetjük, ha esetleg elfelejtenénk.

Beltér

Hát akkor a külcsínyről térjünk át a belcsínyre. A sebváltó aprócska, és úgy tudjuk rükvercbe rakni a kocsit, hogy egy apró gombot megnyomunk a sebváltó elülső részén és balra feltoljuk a váltót. Igen, tudom, hogy ez már sokatoknál rutin, de hátha valaki még nem tudja 😊 A műszerfal kimondottan tetszetős és a sebesség, tank és vízhőmérséklet jelző, mélyen be vannak építve a műszerfalba. Elsőre sokkot kaptam a gombmennyiségtől, de nézzük, hogy mi micsoda. A „phone” jel egyből feltüzelt, imádok kütyüzni, továbbá CD lejátszó és rádió jel, mely mellett még egy AUX, Tone, Config, Back és Info gom volt, ami a rádióhoz, multimédiához kapcsolható. Több olyan gomb is volt az autóban, amiről halvány lila fi… akarom mondani fogalmam sem volt, hogy mit jelentenek, és a megnyomásuk után sem tapasztaltam semmilyen változást (lehet közben kilőtt két rakétát, megváltoztatta a színét és láthatatlan lett), de ez valószínűleg nagyban az én hiányosságomnak köszönhető. Majd az új tulajdonosa felfedezi őket (jah, majd dobjon egy üzit, hogy mire használhatók, érdekelne. Köszönöm!). Igazából ebből annyi talán a tanulság, hogy egy autókhoz nem értő személynek valószínűleg a használati utasításhoz kell fordulnia ezen funkciók megismeréséhez.

Az ülések nem a legkényelmesebbek, talán nekem a Tiida-é jobban tetszett, az autó eleje egyáltalán nem látható, így kis megszokás kell ahhoz, hogy érezzük a hosszát (bár ebben segít a tolatóradar, köszi technológia!). A tükör nem igazán tetszik, túl kicsi, viszont az oldalsó visszapillantók kielégítően nagyok. Összességében véve a vezető oldalról a kilátás megfelelő előre, az ülés viszonylagosan kényelmes, a műszerfal letisztult és sportos, de nem vagyok teljes mértékben elájulva.

A vezető oldaltól jobbra lent egy elhúzható tárolórekesz és egy pohártartó is található a reggeli Starbucks-nak, ami ötletes, elfogadnék egyet a sajátomban is (igen, sajna nincsen). De nézzük, mi is van hátul, hátha kincset találok. Hát, van is kincs hátul, elég szűk helyen dugták el, mivel sportos kialakítása miatt nem arra tervezték, hogy egy egész família és a Jóbarátok összes szereplője elférjen hátul, de még egy normál testmagasságú embernek is bajai lehetnek, ha vannak lábai. Az ülések amúgy kényelmesek, nincs velük probléma, remekül tartják a hátat. Elméletem szerint a csomagtér nagysága a hátsó férhetőség rovására ment.

A szivargyújtót le lehet pattintani a vezetői karfából és hátul is, az Opel mérnökei gondoskodtak a hátsó mobiltöltésről (már ha valaki befér hátra). Ne aggódjatok, azért annyira nem vészes a helyzet hátul, csak jól össze kell húzzuk magunkat.

Jó hír is van! A hangszórók nagyon szépen szólnak, rendben van a basszus is!

Első Indítás

Óvatosan kezdtem, és fokozatosan engedtem szabadjára a paci csordát. 1-2-3-asban bugyiledobóan szépen gyorsult, gyönyörű volt a hangja, bőgött a motor és tapadt az útra, mint légy a légypapírra. Annyi, hogy néha kettesben egy picit elaludt („Jah, hogy megnyomtad a gázt, haver…”), de utána rádobta a nyomatékot és repült a kaszni. Egy élmény volt vezetni, még a legkisebb helyen is be tudtam sorolni, mert nagyon jó volt a gyorsulás-fékezés kombója, igazi kis agilis állat (persze a jó értelemben). 100 km/h-ra gyorsan el lehet jutni, 220 felett pedig észre sem veszed, de elhagyod a valóságot. Persze, ha eléred a 220-at. ;) Jó a fékezési dinamikája, jól gyorsul és szépen fekszi az utat. A tükör sem zavart annyira, egész jól ki lehetett látni, de számomra még mindig kicsi. A szervo jól szuperált, a kormány kellemes bőr fedéssel jól volt forgatható, a parkolás kényelmes. Bár kamera nincs benne, a tolatóradar jelez, ha túl közel vagyunk a másik kocsihoz. Tetszett a könyöklő kényelme, amiről akár váltani is lehetett.

Fogyasztása miatt valószínűleg nem városba találták ki, viszont összességében jó kis autóról beszélünk, a negatívumai mellett számos pozitív tulajdonsággal! Azért ha lehet, ne családnak vegyük!